2010. okt. 5.

Októberben emlékezzünk: forradalom, szabadságharc, megtorlás

Pozsony, az egykori prímási palota, ahol Haynau aláírta a szabadságharc bukása után a főtisztek halálos ítéletét


Budapest Szabadság tér, az egykori Neugebaude, a hirhedett Újépület helyén álló emlékmű kőtalapzatának alig olvasható felirata:
AZ EGYKOR ITT ÁLLT ÉPÜLET UDVARÁN ÁLDOZTÁK ÉLETÜKET
AZ 1848-49. ÉVI SZABADSÁGHARC VÉRTANUI
A HAZA SZABADSÁGÁÉRT ÉS A FELTÁMADÁSÉRT



Hermann Róbert Megtorlás az 1848/49 es forradalom és szabadságharc után c. tanulmányából:
"1849. augusztus végéig a megtorlás legszélsőségesebb módja, a halálbüntetés főleg a polgári lakosságot sújtotta. Elég volt egy „rossz” prédikáció a templomban, egy kormány- vagy kormánybiztosi rendelet kihirdetése a faluban; néhány érdeklődő szó egy cs. kir. katonához, s az illető máris a haditörvényszék vagy a rögtönítélő bíróság előtt találta magát. Különösen „veszélyeztetett” helyzetben voltak a falusi papok, jegyzők, tanítók, akikre a kormányrendeletek kihirdetésének feladata jutott. Közülük került ki a kivégzettek egyötöde. A többieket nagyobbrészt népfelkelésben való részvételért, fegyverrejtegetésért, cs. kir. katonák átállásra csábításáért végeztették ki. Nem tudjuk, hányan voltak azok a menekülő polgárok és katonák, akiket a déli és az erdélyi hadsereg felbomlása után a cs. kir. katonák üldözés közben agyonlőttek, vagy az irreguláris nemzetiségi csapatok agyonvertek. Bizonyára nem tévedünk, ha több száz főre becsüljük számukat."
Az, hogy Haynau mit szándékozott szíve szerint tenni a „ pártütők”-kel, kiolvasható Radetzky császári-királyi tábornagyhoz írt augusztus 18-ai leveléből.

„… egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani. A magyarok háromszáz év óta mindig lázadók, csaknem valamennyi Habsburg király idején törtek ki forradalmak.
(...)
Én vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód intő példát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak.”

E meggyőződése szerint cselekedett
Augusztus 12-én Pankotán (9 km. Világostól) a 24. császári és királyi gyalogezred emberei elfogták Auffenberg (Ormai) Norbert honvéd vadászezredest, Kossuth szárnysegédjét. 22-én Haynau felakasztatta. Erről augusztus 24-én számol be Schönhals tábornoknak.

„… tegnapelőtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje. – Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik. Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben.”

Arany János: Magányban (részlet)

És vissza nem foly az időnek árja,
Előre duzzad, feltarthatlanúl;
Csak szélein marad veszteg hinárja,
S partján a holt-viz hátra kanyarúl.
Bízvást!... mi benn vagyunk a fősodorban:
Veszhet közőlünk még talán nem egy:
De szállva, ím, elsők között a sorban,
Vásznunk dagad, hajónk előre megy!
(1861 ápr.)

és a hajó ment tovább előre, ahogy tudott...

Az Emlékpont múzeumban Hódmezővásárhelyen látható a "felszabadító" szovjet katona



és jött az 1956-os forradalom, szabadságharc



Bibó István minket néz...


és újra a megtorlás...
Péterfy László 1944-1990 emlékmű Budán, a szemközti falon tükör, magát láthatja benne, aki előtte áll...
amikor itt jártunk, egy asszony ült a padon, virággal a kezében...




és a hajó ment tovább:
2006 nyár, jön a vihar



2006. október 23. a forradalom 50. évfordulója, amikor Sydneyben vendégszerepelünk, örülünk a sikernek, majd döbbenten olvassuk a hazai híreket a világhálón...


Itthon így ünnepeltek...

Nincsenek megjegyzések: