2011. aug. 25.

Mégegyszer a szekszárdi szent László szoborról

Amikor könyvek között rendezkedik az ember és kezébe veszi a KÉPES KRÓNIKA hasonmás kiadását, csapot-papot hagyva belemerül és megkeresi a most éppen legérdekesebbnek tartott oldalt. Dinnyéért menni később is ráérünk.
Aki idáig követett, kérem nézze meg az előző, kiegészítést tartalmazó bejegyzésemet! Köszönöm.

2011. aug. 20.

Szekszárd és Gemenc, két emlékezetes nap képes krónikája

Szent István királyunk ünnepén hőségben, behúzott függönyök mögött félhomályban rovom a következő sorokat:
Szekszárdra régóta vágytunk, mikor menjünk, ha nem a legnagyobb augusztusi kánikulában? Amit a kánikulában volt erőnk megnézni, arról számolok be, tudva, hogy sokkal több a látnivaló!

I. Béla királyunk, 1016-ban Szekszárdnak városi rangot ad, szobra a róla elnevezett téren Lessenyey Márta alkotása:



A Garay téren kezdtük a városnéző sétát, a költő Garay János szobra előtt, a téren az 1893-ban emelt "SZEGSZÁRD SZÁLLÓ" homlokzatán is látható, címerként több helyen is használják a motívumot: a város védőszentje szent László, Mária oltalmába ajánlja a várost. Kiegészítésül: a SZOBORLAP oldalról vettem a címer közeli képét:





Hazánkban itt található az egyetlen német nyelvű szinház:



A térről kitekintve az impozáns Augusz házon akad meg tekintetünk, ahol több alkalommal járt Liszt Ferenc is, ma zeneiskolaként hasznosítják az épületet.



Szekszárd már 1015-ben szerepel szent Istvánnak a pécsváradi apátságot alapító levelében, monostorát I. Béla királyunk építtette, neki a kereszténység megszilárdítását köszönhetjük. A monostor, Béla királyunk temetkezési helye is volt, feltárt romjai a tatarozás alatt álló Vármegyeháza udvarán most nem látogathatók.
A Vármegyeháza melletti parkban áll az első önként adózó magyar nemes, a jobbágyszabadító Bezerédj István szobra, felirata:
" Örök igazság volt a jelszavad
Jóság és hűség voltál te magad
S hazát, népet, mosolygó gyermeket
Nálad jobban senki sem szeretett"

A szobor hátoldalán:

A város szíve a Béla tér, itt áll Közép-Európa legnagyobb egyhajós temploma, ahová nem jutottunk be, ottjártunk idején zárva volt.



Tíz éve áll a város védőszentjének, szent Lászlónak, Béla királyunk fiának a KÉPES KRÓNIKA szent László legendája P betűbe foglalt iniciáléja bronzba öntött szoborként Nagy Benedek szobrászművész alkotása a Béla téren. Ivókútként is működik, ha működik, amikor mi három napja ott jártunk, nem jött víz a kútból, mi nem tudtunk fakasztani...


A szobor hátoldalán:

Aztán itthon néhány nap múlva elővettük a KÉPES KRÓNIKA hasonmás kiadását, az idevágó oldal képét csatolom, olyan csodálatos:
A latin szöveg eredetijének magyar fordítása Bellus Ibolya munkája az oldalon így kezdődik: "Ezután a pogány kunok - áttörvén a határerődítéseket - a Meses-kapu felső részénél betörtek Hungariába, és miután kegyetlenül kirabolták az egész Nyrvidéket Byhor váráig, számtalan férfit, nőt és állatot vittek magukkal, majd váratlanul átkelve a Lupus patakon és a Zomus folyón, visszahúzódtak."

Elzarándokoltunk Babits szülőházához, gazdag emlékmúzeumát megnéztük, ahol a nekem kedves, a költő hangján megszólaló versét hallgathattam meg: Az elbocsátott vad
A szülőház kertjében a költő szobra, Farkas Pál alkotása


Úton a kilátó felé meglátogattuk a mézeskalácsos és gyertyaöntő Pertits család kis üzletét és a több generáció munkáját bemutató nagyon érdekes múzeumát, selyemcukrukat szopogatva indultunk fel a kilátóhoz.
A három boszorka a boltocska előtt:


Irány a kilátó, családi házak, borospincék között, meredek kaptatón, útközben ide bekukucskálunk:

Fentről elénk tárul a város, szőlődombjai:




A kilátó Szőlőszobor-kompozíciója Kiss István 1983-as alkotása a város címerének jelképeiből áll, így befejezetlenül is impozáns, a talapzat nyers betonjára már nem kerültek fel a tervezett várostörténeti domborművek, kár. Türelmetlen városi tanácsi hivatalnokok nem tudták megvárni az utókor ítéletét, nevüket felírva látni akarták a művön, a szőlőleveleken. A közfelháborodás miatt ezeket a leveleket eltávolították.


Nagyon elszomorodtam, amikor megláttam a SZOBORLAP.HU-ra két éve feltett képet, akkor még megvolt a harang, mire mi mentünk, hűlt helyét láttuk...



Egy pohár szekszárdi kadarka a közel ezeréves pincében, ebéd a sétányon, majd irány Bárányfok, ahol a Gemenci Trófea Pihenőházak vezetője barátságos fogadtatása után elfoglaljuk kis iker lakosztályunkat a finn típusú házacskában:

Még este körbejárjuk a környéket, reméljük, hogy másnap nyitva lesz a kiállítás a millenniumi pavilonban, aztán tábortüzet gyújtunk, szalonnát sütünk halk énekszó mellett: Szellő zúg távol...
Másnap reggel csalódottak vagyunk, az ártéri kiállítás dehogy van nyitva! Csak több nappal előre megrendelve, vezetővel, 9 ezer forintért láthattuk volna! Na, erről lecsúsztunk...


A kiállítási csarnok környezetében jobb napokat látott lovastanya, nem csak lovakkal, a szabadon kószáló kecskéktől egy kicsit tartottunk...
Mi négyen voltunk csak látogatók, valahogy úgy tűnik, szándékos leépítés a sorsa Bárányfok látnivalóinak, már a kisvasút sem áll meg itt...

Ez nem egy kétfejű kutya, hanem két egyfejű!



Gyönyörű erdők között a Sió csatornán egy ütött-kopott csónakkal, csak a hang, ahogy Laci bácsi, a csónak tulajdonosa, az egykori hajós húzta az evezőt, egy-egy felröppenő madár, néha felbukkanó hal, beljebb az erdőből távoli madárhang néha. A déli hőségben úgy tűnik, magunk vagyunk az ősvadonban.



Délután Pörbölyön kisvonatra szállunk, mire lefényképeznénk az anyjukkal csörtető vadmalacokat, már tova is tűnnek.

Még néhány kép a csodás gemenci erdőből, lopja a maci a mézet, legalább is mi úgy nézzük a göcsörtös fát...:







Csak néhány villanás volt, amit láttunk, és még abból is alig tudtam tovább adni valamennyit...

2011. aug. 12.

Miért mentünk az újpesti piacra?

Évek óta nem ettem KLAPP KÖRTÉT, hát keresni kezdtem piacokon.
A megkérdezett árusok szerint csak kiskertekben, különlegességként termelik.
A piac főbejárata előtt néhány ember sajtos-tejfölös lángost evett (nagyot nyeltem...), köztük ünnepi fehér hímzett ingben, fekete nadrágban és mellényben két fiatalember. Megszólítottam őket, kiváncsi voltam, hová készülnek ebben a szép, nem piacozásra való öltözetben.
A válasz: Csíkszeredából éjszaka indultak autóval Budapestre, hogy reggel 9 órakor ünnepélyes állampolgári esküt tegyenek az újpesti városházán szüleikkel együtt.

Csatlakoztunk a városháza folyosóján várakozókhoz, részesei akartunk lenni az ünnepnek. Először a terem hátsó soraiba a vendégeket engedték be, majd miután elhelyezkedtünk, Brahms Magyar táncok dallamai közben jöttek harmincegynéhányan az eskütevők, Ukrajnából, Szerbiából, Romániából.
A legelegánsabb a csíkszeredai család, az anya gyönyörű fehérrel hímzett fehér blúzban, az apa mint fiai, hímzett fehér ingben.
A polgármester köszöntő szavait követően mondta az eskü szövegét, utána mondták az eskütevők a Himnusz hangjai közben, majd az eskü elhangzása után megszólalt a nemrégiben elhunyt Szabó Gyula színművészünk hangján a Szózat. Mindnyájan felállva hallgattuk. Végül egyenként egy-egy emléklapot és egy-egy szál piros rózsát kaptak a mostmár magyar állampolgárok. Aztán gratulációk, rokonok, barátok gyűrűje.
Ja, Klapp körtét nem találtunk a piacon, de nagyon jó hangulatban jöttünk haza...