2012. nov. 15.

Postamúzeum ma


Kamaszkoromban egy-egy vasárnap ebédelni mentünk a "szakszervezetbe" - csak így emlegettük a postások Benczúr utcai székházát. Jó is volt, hogy rengeteget dolgozó édesanyánknak nem kellett a vasárnap délelőttöt főzéssel tölteni, kicsit sétált a család délelőtt, aztán beültünk ebédelni. Ami nem tetszett, hogy ezeken a vasárnapokon nem volt maradék délről, aminek máskor, kamaszodó éveinkben már délután nekiestünk.
Ennek az épületnek a kertjében hallgattam először komoly zenét, a Postás Szimfonikusok játszottak, Vasadi Balogh Lajos vezényletével. Akkor még a Postamúzeum nem itt volt. Sok viszontagság, huzavona után, az elkótyavetyéléstől végül megmenekült épület felújítva megnyílt a nagyközönség előtt.
Ez a palota megmenekült, nem úgy, mint az egyedülálló művészeti értékű, tökéletes műszaki állapotban lévő Saxlehner palota az Andrássy út elején, ahonnan a Postamúzeumot kiebrudalták, átköltöztették a szeptemberben megnyílt Bajza utcai Postás Művelődési Központba.
Bár a bagóért elkótyavetyélt (alig 300 millió Ft, testvérek között is tízszeresét érő) Saxlehner palota legújabb tulajdonosa - kézről kézre adták, vették 2004 óta - "tatarozásba" kezdett, lábazatot javított, egy erkélyt felújított, kilóg a lóláb...
Jelenleg folyik a pereskedés, csak halkan jegyzem meg: nincs annyi bíróság, bíró, hogy az elmúlt évtizedekben elkótyavetyélt értékeinket - mindannyiunk vagyonát - , akár csak töredékesen is visszaadni kötelezhetné. Nagyrészt bottal üthetjük a nyomát...
 Már vagy 15 éve jártunk a Postamúzeumban, akkor nem fényképeztem, most a világhálóról gyűjtögettem néhány képet a Saxlehner palotáról, akit érdekel, további gyönyörűeket találhat ott...
 Folyosó részletei Lotz Károly freskóival:


 Kíváncsi lennék, mi lesz (lett) a sorsa a gyönyörű, a magyar hírközlésre utaló folyosói üvegablakoknak?


Elsétáltunk megnézni, milyen lett a Benczúr-ház, ahová a Postamúzeumot költöztették, a  kulcsok őrzőjének, a szigorú portásnak hiába ecseteltem szívhezszólóan, hogy gyerekkori emlékeim után jövök, a gyönyörű vadászterem (hiába kerestem képet róla, nem találtam), és a régről emlékezetes többi helyiség csak rendezvények idején látogatható. Így aztán az éttermen és kávézón kívül - ahol nagyon finom kávét ittunk - az ideköltöztetett Postamúzeumot láthattuk.
Lépcsőház Róth Miksa tervezte üvegablakkal:
 Az ebédlő, ahová még egyszer szeretnék beülni...
A Postamúzeum folyosóján leperegnek előttünk az elmúlt idők:
Cégtáblák:


  
Postaládák a múltból:




És amit 1900 februárjában rábíztak a postára:
Motoros tricigli, fonott vessző levélkosárral:
 Elegáns, ugye?
 Egy míves kis telefonközpont, néhány éve még szállodai szolgálatban volt...
Még sok érdekeset láttunk, de ízelítőnek ennyi is elég..

Nincsenek megjegyzések: