2013. júl. 29.

Ó, a Balaton és környéke

 Egy hét június végén, első délután még fürdés, a víz pompás, simogató, másnapra a szélvihar a vizet lehűti,  egész héten kiránduló idő. Olyan élményekkel lettünk gazdagabbak, amelyeket ha meleg a Balaton vize, bizony kihagytunk volna. Nagy családunkból öten egy bélatelepi hegyoldalban álló bérelt nyaralóból indultunk reggelente felfedezni a Balaton környékét.
Fonyód Bélatelep leomlott löszpartjáról a túlpart "tanúhegyei" Badacsonnyal:

Fonyódi Panoráma sétánynál az omló löszfal:


Bélatelepi szabadstrand, amikor hideg a víz::

 
  Fonyódi móló, a Balaton leghosszabb mólója szélben:

Még az eső előtt, nagy szélben felkaptattunk a fonyódi kilátóba, elfelejtettem megszámolni a lépcsőfokokat...
A Várhegy kilátó pompás szerkezete:


 

 Ahol laktunk, kellemes nyaraló a fonyódi hegy oldalában:
 
A ház felső teraszáról egy darabkát még látni a Balatonból, a kert gyümölcseit is kóstolgatjuk...
Az évtizedek alatt óriásira nőtt fáktól és az elhagyott Polgár-villától csak alig látszik egy darabka a magyar tengerből.
A családjával régóta Zürichben élt tragikusan elhunyt operaénekesünk, Polgár László régóta elhagyatott nyaralója, három lánya szerteszét a nagyvilágban...
  Készül az ebédünk:

Éhesen nem könnyű a rejtvényfejtés:

A legendás fonyódi KRIPTA VILLA váratlanul tárult fel előttünk, amikor egyik nap kirándulásból jőve a kocsiból megláttuk. Kíváncsian nézegettük, mi ez a különös építmény. Bár, mint megtudtuk,  az ezredfordulón felújították, vizesedő falai, omló vakolata lehangoló. Belsejében az alagsorban a kripta előterében Magdusról suta festmény, körben a falakon fényképek híres szerelmesek fotóportréival, (többek között Elizabet Taylor és Richard Burton, Ruttkay Éva és Latinovics Zoltán) történetük leírása, valahogy vegyes érzelmeket keltő...
A történet: "Minden ember a maga módján a lelke mélyén emléket állít igaz szerelmének, de mindig voltak és lesznek olyan emberek, akik nem zárják magukba a titkot, hanem kézzel fogható, szemmel látható jellel kívánnak emléket állítani az ember legszentebb érzésének, az örök szerelemnek. Ezek közé tartozott Abrudbányay Ödön is, az erdélyi származású pécsi gyógyszerész, aki szokatlan módját választotta az emlékezésnek.
A történet kezdete az 1910-es évek közepére tehető, amikor az ifjú patikus Kolozsvárott beleszeretett egy szép, művelt fiatal lányba, Magdusba. Eljegyezte, de Magdus, a menyasszony az esküvő előtt három héttel hirtelen elhunyt. Az eset mélyen megrendítette az elárvult vőlegényt, összegyűjtötte meghalt kedvese tárgyi emlékeit, és sokáig gyászolta őt. Időközben lezárult az első világháború, alaposan átszabták Európa térképét, Erdélyt Romániához csatolták. A történelmi események Abrudbányayt arra késztették, hogy elhagyja szülőföldjét, és így Magdus emlékével a szívében Pécsett telepedett le. Hosszú ideig magányosan élt, utazgatott, végül családot alapított, gyermekei születtek, akiket gondosan nevelt. 1940-ben ismét a történelem szólt közbe, a II. bécsi döntés alapján Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolták, Kolozsvár ismét hazánk része lett. Abrudbányay doktor, aki ekkorra tehetős emberré vált, úgy döntött, hogy megvalósítja régi álmát, emlékházat emeltet Magdusnak. Hosszasan kereste a legvarázslatosabb helyet, ahova felépíttetheti azt a villát, amelyben Magdus hamvait és fennmaradt emléktárgyait méltóképpen megőrizheti. Itt Fonyódon a Sipos-dombon lelt arra a helyre, ahol dédelgetett álma megvalósulni látszott, ahonnan a panoráma emlékeztet a Nápolyi-öböl egyik legszebb pontjára. Ahogy a szirtre épített Anacapriból be lehet látni az egész Nápolyi-öblöt, úgy innen elláthatunk Keszthelytől Tihanyig, a Balaton-felvidék tanúhegyeiben gyönyörködhetünk, és a lábunk előtt ott ringatódzik a Balaton.
Az épületet 1940-ben Cserna Sándor pécsi építőmester tervezte mediterrán stílusban, oszlopokkal, erkélyekkel, lapos tetővel. Az alagsorban helyezték el a be nem teljesült nászra emlékeztető szobát, itt helyezték volna el Magdus hamvait, és itt lett volna a család temetkezési helye. A földszinten az elképzelések szerint Magdus tárgyaiból egy emlékszobát rendeztek volna be. Az emeleten a család számára egy lakást alakítottak ki.
A villa felépült, de a hamvak nem érkezhettek meg Fonyódra, mert a háború után Erdélyt ismét Romániához csatolták. Az Abrudbányay-család 1949-ig élvezhette a gyönyörű panorámát, a természet szépségeit, mígnem államosították minden vagyonukat. Az államosítás után a villa lakásként, majd orvosi rendelőként funkcionált. Az udvaron álló kis házból is elmaradt a nyaraló Abrudbányay-család. Az 1950-es, ’60-as években az építtető hozzájárulásával idegenforgalmi látványosságként bemutatták a „kriptát”, aztán lassan lomtárrá vált. Az ezredfordulón Fonyód Város Önkormányzata kezdeményezésére és anyagi hozzájárulásával a Széchenyi Terv pályázatán elnyert összegből sikerült helyreállítani.
A ház alagsorában, a „kriptában” most is álmodik Magdus és Ödön. Az álom azért álom, mert soha nem vált valóra. Hirdeti a ritka, de néha mégis előforduló nagy és tartós szerelmet, mely a sírnál sem ér véget. Hirdeti az emlékekhez való hűséget.
A villa máig fennmaradt legendája szerint, ha a nászágy felett egy leány és egy fiú megfogja egymás kezét, akkor szerelmük örökké tart." (http://muzeum.fonyod.hu/kripta.htm)

Néhány hónapja a löszfal három méternyire a villától omlott le, mesélte a tanárnő, az elkötelezett fonyódi lokálpatrióta, akit egy hozzánk csatlakozó fiatal pár hozott el, zuhogó esőben, hogy megnézhessük belülről is a szerelemnek emléket állító helyet. Amint belépünk a "nászszobába", szemben a márvány ágyon fekvő márvány pár fejénél meggyújtják a gyertyákat,  a homályban jobbra-balra az üres kriptafülkék is feltűnnek.
 Az alábbi képen jól látható, milyen magasan vizesedett fel az épület fala.
  Mint később megtudjuk, a  Kós Károly díjas helytörténész, nyugdíjas tanárnő emlékezetes előadását hallgatjuk, később a fonyódi múzeumban örömmel fedezzük fel Őt ismét.
 
Ottjártunkkor Gáspár Géza margittai születésű szobrász balatoni témájú munkáiból rendezett kiállítás volt, néhány alkotás:

 
 
 
Egry József, a Balaton szerelmese

  Bármerre járunk a tó körül, sok-sok bezárt étterem, diszkó, pizzéria, eladó nyaralók sora, a válság látható jelei. Hol van már a nyüzsgő külföldi nyaralósereg!

Következő utunk Szigligetre visz.
 A tatárjárás után IV. Béla királyunk a Balaton egyik szigetét (Szigliget) a pannonhalmi apátságnak adta, hogy ott kővárat építsen. Favus apát két év alatt a várat fel is építtette, amely annyira megtetszett a királynak, hogy a nyitrai Debréte, a somogyi Alma és a zalai Bak birtokokért elcserélte, királyi birtok lett a vár. A király a Pok nemzetséghez tartozó Móriczhidai családra bízta a várat, akik mintegy száz évig voltak Szigliget birtokosai. 1521-ben a Móriczhidaiakkal rokonságban álló tóti Lengyel család szerezte meg a várat. A török hódoltság végén elvesztette hadi jelentőségét a vár, karbantartásával már nem törődtek. Ami nem égett le a  XVII század végi villámcsapás következtében, annak lerombolását I. Lipót osztrák császár elrendelte.
A vár aljában az egykori Tóti-Lengyel kúria kapuívén a várból való táblák feliratait böngésszük. Bezárt itt is nemrégiben még működő étterem, zárva az elvadult park is. Még kibogarásszuk a kőtáblák feliratait, aztán irány a hegytető!

Világhálós segítséggel a megfejtés: A kúria udvarára bevezető félköríves kapu íves záróköve hétsoros latin felirattal, ez Lengyel Boldizsár császári és királyi aranysarkantyús ezredes nevét és az 1638-as évszámot örökíti meg. A címer két oldalán kőlapok bevésett felirattal: "Nemes vagyok küszál, Lengyel nemesetett, mégnemesebb itt fel ékesétett, Boldizsár az várban magasra vitetett, Imre, mert leestem, ide emeltetett. 1787". A kapuoromzat hátsó oldalán elhelyezett kőlap faleirata további magyarázattal szolgál: "E küszál mutatya két urnak az nevét, és mindkettőnek vitézi címerét, fölöttem néhai Lengyel Boldisarét s annak maradéka az Lengyel Imreet. Anno 1787". A táblák verseit a Szent György-hegyi Sárközy-Marton-présház verseit is faragó, püspöki szakácsból fűzfapoétává lett Marton Mihály szerezte.

 Megyünk tovább, fel a várba! Nagyon szépen restaurálták, már ami lehetséges volt...
 
    
        






Végül elmenőben még egy kis móka, oktatás a várban:
Öt lövés 200 Ft! Hát nem megérte kétszáz forintért próbára tenni, sikerül-e a céltáblát eltalálnom? Ime az eredmény:

A szigligeti alkotóház, parkja szabadon látogatható.
Gyönyörű az alkotóház parkja, de csak mi öten kószálunk benne rövid ideig, a szúnyogfelhő elől hamarosan mi is  menekülőre fogjuk. Belátom, hogy okkal nem merészkednek ki szobájukból az írók az ihletadó parkba...

Egy vérszívó szörnyeteg





 Ha majd  enyhül a hőség, folytatom a beszámolót:
Balatonederics Afrika múzeum,
 Badacsony,
Nikla Berzsenyi kúria,
Somogyvár-Kupavár Történelmi Emlékhely,
Balatonszentgyörgynél a Csillagvár,
Fenékpuszta, Valcum romjai...

Hogy mi minden belefér egy hétbe vasárnaptól vasárnapig!