2014. jún. 28.

Alig indultunk el, újra itthon vagyunk!

Szent László szobra Somogyváron Lebó Ferenc alkotása
Szent László halála után sírja 40 évig volt a somogyvári bencés apátságban, majd innen Nagyváradra vitték, egykori sírja helyén vörösmárvány fedőlap őrzi emlékét:


Tordaszentlászló, 1332-ben Sancto Ladislao néven említik először. A hagyomány szerint Szent László a kunok feletti győzelem után itt telepítette le harcosait. Június 27-én, Szent László napján itt tartják a Szent László napi kórustalálkozót, amely egész Erdély legrangosabb ilyen eseménye, és még Magyarországról is érkeznek ide fellépő kórusok. Bizony! Mi is érkeztünk volna...
Gólyafészek a biharkeresztesi vasútállomással szemben
Őrizgettük a lejárt útlevelünket, mert a kínai, ausztráliai pecsétek miatt emlékbe el akartuk tenni.
Az új útlevelek helyett véletlenül a régit vittük el. Kiváló hangulatban jutottunk el a román határig, útközben kóstolgatva útitársaink süteményeit
A román határon derült ki a tévedés, így nem engedtek át Romániába. A kórus sajnálkozása közepette csomagjainkkal elindultunk a Magyarország felé sorakozó autók között. Egy autós felvett és bevitt minket Biharkeresztesre a Polgármesteri Hivatalba, ahol nagyon segítőkészek voltak, ám mivel a gép kimutatta, hogy van érvényes útlevelünk, így segíteni nem tudtak, nem kaphattunk ideigleneset. Kicipeltük a batyuinkat a vasútállomásra, ahonnan vonatpótló busz vitt Berettyóújfalura, onnan vonattal Püspökladányba utaztunk. Végül intercityvel érkeztünk a Nyugati Pályaudvarra. Fáradtan, de megnyugodva, hogy ennek biztosan így kellett történnie. Most már itthonról kívánunk sok sikert és szép élményeket a kórusnak, miközben a kanapén borozgatva pihentetjük dagadt lábunkat.http://laszlorex.hu/sztlaszlo/freskok.html

Nincsenek megjegyzések: