2014. aug. 21.

Lombardiából még: Cremona és Mantova


Még egy séta indulás előtt a környéken, hallgatjuk a harangszót, vasárnap reggel alig jár ember az utcákon. De aki jár, annak odaköszönök: Bon Giorno! Jön a válasz is, örülök.
Trevisoban ez is szép, ugye?
Mire a sétából visszaérünk, megjönnek az új szállóvendégek:


Csomagjainkkal már az előtérben várakozunk, amikor a szálló vezetője megkér, hogy fényképezzük le munkatársaival, ő is készít rólunk egy fotót. Beállnak a bár elé, ahol reggelente nagyon finom kávét és grappát ittunk

Megtörtént. Elköszönünk. Egy órás késéssel indulunk tovább kisegítő olasz busszal, a miénkkel valami gond van.
Utasok nélkül megy haza a mi buszunk
Vasárnapját a kedves olasz buszvezető azzal tölti, hogy bennünket furikáz Cremonába, majd Mantovába, végül este veronai szállásunkra. Késő este megérkezik Magyarországról a magyar busz, amivel aztán hazajövünk. Ne szaladjak előre, még vár ránk a nap és mi várjuk a találkozást Cremonával:

A Palazzo Commune, a Városháza 1245-ben épült, mellette alig 50 évvel később a Loggia Militi.
A Városháza szabadtéri szószékéről egykor a népszerű prédikátorokat hallgatta a város itt összegyűlt népe
Ma már a szószék feljárója befalazva


Városháza árkádja
A város főterének legszebbje az 1100 körül épült Dóm, mellette a 110 m magas harangtorony az egyik legmagasabb Európában.

A Dóm homlokzati részlete
 A bejáratot itt is velencei oroszlánok védik, most még én is...
Részletek a dóm belsejéből, homályban:


A Dóm kereszthajója:
Keresztelő kápolna:
Keresztelő kápolnában:
Keresztelőkút
A keresztelő kápolna csúcsán a lanterna


Ez volt a középkori szabvány: A keresztelő kápolna hátsó homlokzatába egykor bevésték, hogy milyen méretű tetőcserepeket és  téglákat kell gyártani
Ha tudna mesélni, mi mindennek volt tanúja...
Vasárnap ebéd utáni kártyacsata:
Néhány éve méltó helyen állítanak emléket a világhírű hegedűkészítőknek:
A zene szobra a múzeum bejáratánál
Az impozáns hegedűmúzeumban sok-sok világhíres hegedű, nem csak Stradivari, koncertterem, kiváló hegedűművészek arcképcsarnoka
A hegedűmúzeum parkjának bejárata


Stradivari szobra a parkban
Kora délután búcsúzunk Cremonától egy becsatlakozó utca érdekes, két házfal közé rögzített kompozíció látványával, Mária a kisdeddel, angyalokkal:

 Mantovába indulunk tovább, 35 fokos hőségben. Megnézünk a Palazzo Ducale 500 termes  palotavárosából több mint 30 termet, szédelgünk...A Gonzagák 1323-ban örökölték, közel négy évszázados uralmuk alatt élte virágkorát a művészet és a tudomány. Kihalásuk után az osztrákok Bécsbe szállították a palota gazdag  berendezését, ma is ott van...
Részletek, város a városban:  Palazzo Ducale


Díszes feljáró, ahol lovaikkal hajtottak fel a vendégek, hogy hány ló sérült meg a márványlépcsőkön, arról nem szól a krónika...
Termeit járjuk, a díszterem, az úgynevezett házaspárok terme, hatalmi reprezentációt szolgáló freskóit Andrea Mantegna festette, a jobboldalin megörökítve Federico Gonzaga herceg és felesége, gyermekük, a törpe nevelőnő (divat volt a nagyúri udvarokban törpét tartani), és a herceg széke alatt magyar vizsla fekszik. Európa szerte kedvelték az uralkodók a magyar vizslát. Mivel itt aztán végképp nem lehetett fényképezni, mástól (sulinet) vett képet mutatok:
A terem mennyezetére felpillantva mintha egy kút fenekéről néznénk fel, és mintha ránk néznének le az angyalok, olyan érzetet kelt a festmény:
Rójuk a termeket, Folyók terme, Függőkert a nőknek, akik sosem hagyhatták el a palotát...A Labirintus terem egyik felső falsarkának feliratára hívja fel figyelmünket idegenvezetőnk: CANISIAE (Kanizsa) török elleni csapatot állítottak ki támogatásunkra a Gonzagák  
Labirintus terem mennyezete
Innen már eltelve a sok látnivalóval, Verona kertvárosában lévő szállodánkba indulunk.
Szállónk az Adige folyó partján, ennek örülünk, sétálunk a környéken,  vacsora után a közeli fagylaltozóban nagyon finom fagylaltot kapunk, bővebben mérve, mint Milánóban.
Első emeleti ablakunk a folyóra nyílik
 Verona kertvárosi részletek:

 Reggeli pára az Adige folyó felett:


 Még hazaindulás előtt a közeli I. világháborús emlékmű kerítésére egy nemzetiszínű szalagot kötözök, aztán mielőtt búcsúznánk Lombardiától, még egy útmenti autós pihenő boltjában gyorsan összekapkodunk itthon maradt családtagjainknak némi ajándékot. Sietni kell, Budapestig hosszú az út.
Hazafelé a buszból osztrák táj:


2014. aug. 18.

Lombardia saját szemmel tovább, Milano és Bergamo

Éjszaka hatalmas esőre ébredek, ez reggelre szelídült, így bizakodva indultunk útnak Milánó felé. Bár a nap   során rövid időre többször is ki kellett nyitni az esernyőt, nem fogyó lelkesedéssel jártuk a várost. A 2015-ben rendezendő EXPO-n résztvevő országok zászlaival díszítettek az utcák. Amerre mi jártunk, a miénket nem láttam, de biztos, hogy van, hisz a magyar kiállítási csarnok pályázatának nyertesét ismerjük.


Garibaldi szobra
 A város egyik legjelentősebb építészeti alkotása a Castello Sforzesco, a milánói hercegek korábbi kastélya, ma múzeum, oda mentünk először.
A milánóiak ma is büszkék arra, hogy 30 évig élt és alkotott itt Leonardo Da Vinci, aki a város további fejlődését is meghatározta. Az általa tervezett csatornákon juttatták el a márványt a katedrális építéséhez és ugyanezek a csatornák szolgáltatják ma is a város ivóvizét.
A Sforza kastély bejárata Nepomuki szent János szobrával

Elefántos freskó az árkádos folyosón




A Sforza kastély mögött a hatalmas városi parkban van Viale Alessandro Petofi vagyis Petőfi Sándor utca, tudjuk meg idegenvezetőnktől.
 A vártól az elegáns Dante utcán jutunk el a dómhoz. Eláll a lélegzetem a látványtól. A hatszáz évig épült hatalmas fehér márvány templom kőcsipkés épülete 98 tornyocskájával, azokon kétezer! szobrával lenyűgöző látvány. Sorbaállunk, lifttel felmegyünk a tető alá, onnan még feljebb, számtalan lépcsőn ki a tetőre. Óvakodva, kicsit félve  lépdelek az esőtől nedves márványlépcsőkön, a lejtős tetőn, de ki nem hagynám ezt az élményt!





Homlokzati részletek:
Éva teremtése

Odabenn sötét van, a főoltárról ilyen kép sikeredett:
Szent Bertalan az elevenen megnyúzott vértanú szobra a dómban, bőrét vállán átvetve ábrázolják, a Parkinson kórban szenvedők védőszentje...
A dóm előtt a téren II. Viktor Emanuel az egyesített Olaszország első királyának lovasszobra tövében pihenők...
Pihenő hőségben

A Dóm térről nyílik a hatalmas kereszt alaprajzú fedett passzázs, a Vittorio Emmanuele II. galéria, amely összeköti a Dóm teret a Piazza della Scalával, ahol a híres operaház áll. Az operaház jelentéktelen külsejű, belül állítólag gyönyörű, nem láttuk, elhisszük.



  A híres galéria 200 m hosszú és négy emelet magas üveggel fedett csarnoka a vásárlás és fogyasztás temploma, kedvenc találkozóhelye a milánóiaknak. A világ leghíresebb divatcégeinek üzletei itt találhatók. Éppen a nyári árleszállítás közepébe csöppentünk, néhány útitársunk ezt ügyesen kihasználta, már előre a világhálón tájékozódva célirányosan. Mire mi a dóm tetejéről leértünk, ők is megjelentek szatyrokkal megrakodva, arcukon elégedett mosollyal...

 Indulhattunk tovább.Milánó monumentális temetője (Cimitero Monumentale) mintegy szabadtéri múzeum, híres művészek, gazdag családok, iparmágnások síremlékeinek zsúfolt parkja. Rövid ideig itt kószáltunk, álmélkodtunk: 

Toscanini családi kripta


Még visszanézve a távolban látjuk Milánó és Olaszország jelenleg legmagasabb felhőkarcolójának tűjét: ez a 231 méteres Uni-Credit torony. Ám ez is a múlté, mire a 2015-ös EXPO megnyílik, nemzetközi sztárépítészek futurisztikus épületei nyúlnak egyre magasabbra.
A sok-sok látnivaló között amit nem láttunk, az a temető háta mögött az elkerített cigánytelep...
Ennyi jutott szűkre szabott időnkből Milánóra, buszra szállunk, az alig 40 km-re fekvő Bergamóba megyünk tovább. Az alsó városból siklóval a középkorba csöppenünk.

Ódon házak, paloták, templomok, mintha  egymáshoz bújnának, alattunk az új város:


Donizetti szülőháza
Járjuk a középkori utcákat, ámulok, hogy a városnak magyar püspöke is volt! Herbordus de Hungaria bergamoi püspök; valószínűleg szülei költöztek Itáliába, 1260-ban választották püspökké, 1272-ben halt meg. 


Városháza:

Ahová egykor lovát kötötte a Városházára érkező...
Santa Maria Maggiore templom előtt álmélkodunk, milyen gyönyörű!
Két velencei oroszlán őrzi a Santa Maria Maggiore templomot, ez az egyik:
Főoltár:
Középkori freskók:
Részletek:



Freskórészlet a külső homlokzaton
Hátsó homlokzaton is freskótöredékek
 A Colleoni kápolna szorosan a Santa Maria Maggiore templomhoz simul, ahol a bejárattal szemben a velencei zsoldosvezér életnagyságú aranyozott lovasszobra áll, mellette szigorú nő ül, így aztán  reménytelen a fotózás...
A kedvenc angyalkám a Colleoni kápolna kerítésének részlete, párja a túloldalt

A keresztelő kápolna  a templom közelében:
A tér másik oldalán áll a Dóm, a reneszánsz óta építgették, utoljára 1886-ban kapott sima, eklektikus homlokzatot, mely eléggé kirí a tér hangulatából. Miért építették, hisz tőszomszédságában már 1137 óta állt Észak-Olaszország legszebb hatalmas temploma, a Santa Maria Maggiore pompás kőerdeje.


Pihenünk a Dóm lépcsőjén
A Palazzo Nuovo épülete, ma benne 500.000 kötetes könyvtár, egy nyomornegyed helyén épült, amikor a nyomornegyedet felszámolták, egyedül a szegények kápolnáját hagyták meg.
 A kápolna hozzásímul a könyvtár falához:
A Palazzo Vecchio egyike Olaszország legrégebbi városház épületeinek, hatalmas gótikus csarnok, homlokzatán az erkély fölött a velencei oroszlán, oldalán a bergamói családból származó, a  XVI. század legjelentősebb költője,Torquato Tasso szobra
 A tér közepén a márvány kút
A toronyóra a pontos időt mutatja ma is...
Vasárnapi kavargás az utcákon, be-bekukkantunk egy-egy üzletbe, csodáljuk, milyen sokféle, gazdagon rakott pizzát árulnak:
Rövid kószálás a zegzugos utcácskákban, aztán indulunk lefelé előttünk újabb nap látnivalói, meglepetései...

A Felső város várfala
Már az alsó város, ahol a barokk templom mellett álló harangtorony tetején a vas vitéz, szállónktól is látható. Kedvencem, reggeli sétánkon harangszava kísér  Most viszont vár a vacsora.

Lazacsaláta
Másnap reggel Cremonába, majd Mantovába mentünk, beszámolómat arról fogom folytatni...