2015. jan. 30.

Húsvét Görögországban:

Népviseletbe öltözött férfi az Akropoliszon
Visszaemlékszem, hogy volt egy kis lelkiismeret furdalásom, mert az ünnepet nem hagyományosan, családi körben töltjük, de olyan régen vágytunk erre az útra! Elhessentem a rossz érzéseket, lubickolok a látnivalókban, az élményekben, ezekből néhány morzsányi:
Vasárnap délelőtt az Akropolisz látnivalói közt kószálunk, ámulunk a múlt gazdag örökségén.
Krisztus előtt az 5. században épült fellegvár, az Attika síkságból kiemelkedő szent Szikláról néz a városra  A főtemplom a Parthenon, központi terében Pheidiasz Athénét ábrázoló szobra állt.  A 12 méter magas krüzelefantin szobor teste elefántcsont, ruházata aranylemezekkel volt borítva. Az athéniek megvádolták a szobrászt, hogy ellopta a szoborra kapott arany egy részét. Pheidiasz előre sejtette, hogy ezzel fogják vádolni, ezért a szoborra úgy helyezte fel az aranylemezeket, hogy leszerelhetők legyenek. A bírósági tárgyaláson aztán kiderült, hogy a leszerelt aranylemezek súlya megegyezett a szoborra kapott arany súlyával.
Parthenon

Athéné Parthenosz - mivel egészében és részleteiben is sok másolat készült a szoborról, azért lehetett a rekonstruált rajzot elkészíteni 
Niké temploma
Niké templom kariatidái

Erekhtheion

Erekhtheion
Akropoliszról a város

Akropolisz lábánál a görög színház
 Részletek az akropoliszi múzeumból:
Vízhordók, részlet a Parthenon északi frízéből

Kariatida
Poszeidon, Apollón, Artemisz a Parthenon  keleti frízének részlete
Borjúvivő szobra Kr.e. 570
Játékos ötlet idegenvezetőnktől a fűben elrejtett húsvéti meglepetés:
Megjött a nyuszi!
A városban aztán már szabadprogram, pénztárcától függően ki-ki beülhetett egy görög vendéglőbe, kószálhatott ...Mi kószáltunk a nyüzsgő városban, a Parlamentnél az őrségváltás fantasztikus koreográfiáját bámultuk. Másfél perces filmecske erről:
https://www.youtube.com/watch?v=V7HGVXllyXk
Sokszor kerestem, de nem találtam képet a neten arról a Parlament környékén lévő üveglapokból készült futót ábrázoló modern szoborról. Most végre ráakadtam, de már nem ott van, ahol én láttam, mert áthelyezték a Hilton szálló elé, mivel a tér alatti metró rezgése veszélyeztette épségét. A szobor
alkotója emléket állított a hírnöknek, aki Athénba elvitte a maratoni csatában a görögök perzsák fölötti győzelmének hírét. A legenda szerint a hírnök úgy kimerült a futástól, hogy odaérve csak annyit tudott mondani: Győztünk. - majd holtan esett össze. Futására emlékeztet a maratoni futás a nyári olimpiai játékokon 1896 óta.
Dromeas Athén c. üvegszobor, alkotója: Costas Varotsos
Dromeas Athén szobor a Hilton szálló előtt
Az olimpiai stadionnál a szobor intim darabkáját letörte valaki, talán egy irigy?
Húsvét hétfőn:
Epidauroszban:


Ülök a színház nézőterén, szeretnék énekelni, de nem merek, majd az utolsó sorban tisztán hallom bátrabb útitársnőnk énekét...
"A görög világban a legnagyobb a zene szerepe az összes többi ókori világ közül, mert itt válik először az általános műveltség részévé. A zene itt alkotóeleme a vallási szertartásoknak, a görög drámák előadásainak és az olimpiai játékoknak. A görög zeneelmélet alapvető fontosságú a későbbi korok szempontjából, ezenkívül foglalkozik a zenének a társadalomban betöltött szerepével és hatásával is. A görögök szerint a zene isteni eredetű (a zene istene: Orfeusz), és nagy erkölcsi hatása van, mely kiterjed az emberi jellemre és viselkedésre is." (Zenetörténet Ókor)
A kalap alatt én vagyok
Aztán 12 év múlva ráakadok az első fennmaradt görög énekre:
Szeikilosz sírverse - Időszámításunk előtt 200 körül írták ezt a művet, egy sírkövön olvasható. A kis-ázsiai Trallészből került elő 1883-ban, később megint elveszett. Amikor újra előkerült az 1920-as években, a tulajdonosa vázatartónak használta az emléket, és az alapjáról le volt törve. Ma a Dániai Nemzeti Múzeumban látható. Tudomásunk szerint Szeikilosz írta a felesége, Euterpe számára. A sírkövön a következő szöveg áll a vers előtt: Én egy kép vagyok egy kőben. Seikilos tett ide engem, ahol én örökké leszek, az örökkévaló emlékezet szimbóluma. Zenei jelzéseket is feltűntettek benne. Az egyetlen teljes ókori zenei alkotás. A szöveg jelentése:
"Halandó, vigadj, / könnyed ne ontsd, hidd el, kár! / Rövid az élet, hamar száll, / időd, ha lejár, a halál vár." (Zenetörténet Ókor)
Szeikilosz verse sírkövön:

 Epidauroszi múzeumban:
Hányszor hallottuk az idézetet! Szókratesz utolsó szavai: "egy kakassal tartozunk Aszklépiosznak, adjátok meg, és el ne mulasszátok." - most látjuk szobrát

Aszklepiosz a gyógyítás istene
Aszklepiosz leánya
Hügieia az egészség istennője
Katona szobra
Tovább, Nafplio vár, megyünk. Gyönyörű tengerparti városka, a tengerben erődsziget. Sétálgatunk, egy képeslapot veszünk:

Háttérben a vár
Tovább Mükénébe:
A mükénéi vár bejárata a híres oroszlános kapu, Európa legrégibb szobrászati alkotása a két oroszlán
Mi ketten az oroszlános kapunál

A vár belseje
Mükéné, elesett hősök sírkerülete, tömérdek kincs lelőhelye, sírrablók nem is kerülték el...
Királysírok
Atreusz kincsesháza (Agamemnon sírja)
Atreusz kincsesháza (Agamemnon sírja) kupola 33 soros kőgyűrűből, szédítő, ahogy felnézünk:
Folytatjuk az utat, most már esőben, Korinthosz felé, mire odaérünk már szép az idő, a múzeum gazdag, környéke: oszlopmaradványok, domborművek, virágok.
A képen a 35 évenként virágzó agave, éppen elvirágzott:
Középen tábla jelzi, hogy itt állt a szónokok emelvénye. 
Innen prédikált Kr. u. 51-ben Szent Pál apostol:
Én nem prédikálok...
Korinthoszi romterület:
 Korinthosz múzeumában:

Korinthoszi csatorna:
Bármerre utazunk, kis kápolnákat látunk az utak mentén. Érdekes szokás, hogy némi pénzt és élelmet tesznek be a rászorulóknak.
Korinthoszi kápolnácska
Vissza Athénba. A városban őrült dugók, valósággal araszolunk a busszal, hiába árulnak gyönyörű narancsokat sok helyen, megállni nem tudunk...
Így teltek a húsvéti ünnepek, a továbbiak jönnek hamarosan!




2015. jan. 28.

Görögországi emlékmorzsák

12 év távolából, ami felsejlik az úgy-ahogy sikerült fotóinkat nézegetve, aztán elszánom magam, írni kezdek, segítségül még innen-onnan kölcsönzök néhány képet. Társasutazás autóbusszal Szerbián át. Emlékezetünk morzsáit szedegetem össze:  Szabadka , Belgrád, majd Szófia  érintésével haladtunk. Szófia szélén hatalmas cigánytelep, szinte egy másik város, mindenféle hulladékból összeeszkábálva. Vadregényes tájon,hegyek, sziklák, szakadékok, folyóvölgyek közt vezetett utunk, a természet szépsége feledtette a borzalmas telep látványát. Pihenőre megállva egy hegyi kápolnánál, ahová a Nisava folyón át deszkahíd vezetett, hallhattuk a legendát? hogy  a cigányok ha jönnek könyörögni Szűz Máriához, 16 éves szűz cigánylánynak kell  a pallókon térden csúszva  elől menni. Elgondolkodtam, hol találnak ilyet? Fantasztikus történet, hiszem is, meg nem is idegenvezetőnk szavait. Főként az a 16 év gyanús nekem, hiszen addigra már a cigánylányok többségének nem is egy gyereke születik.
A bolgár határ közelében szállunk meg egy valamikor az 1970-es évek végén épült hatalmas hotelben, amire ráfér már a felújítás. Az a fránya szocreál fogad, de hát kis pénzért mit várunk?  Valaha impozáns, ottjártunkkor már és még gondozatlan óriás parkkal, komor sötétbarna berendezéssel, az építés óta eltelt negyven év nyomával.

A szobánk rendben, pihenten kószálunk másnap reggel a hotel parkjában. Valamikor impozáns lehetett, de most gaztenger, romos úszómedence, romos melléképületek, elhanyagolt sétányok, pusztuló növények. Ennyi elég, megyünk reggelizni.
Az alábbi képet 2014 nyarán valaki az eladásra kínált hotel parkjáról tette közzé, milyen ismerős!
Utazunk tovább, Bulgárián át az Olimposz alatti tengerpartra.  Szófiát is csak a buszból látjuk, elhanyagolt. A város szélén a hatalmas cigánytelep leírhatatlan látvány. A hegyek, folyók vigasztalnak. Estére értük el az első görög szálláshelyünket az Olimposz alatti tengerparton. Hotelünk kifogástalan, második emeleti erkélyünkről az Olimposzra, az istenek lakhelyére látunk. Lesétálunk a partra is. Annak is van valami vonzereje, hogy áprilisban még kihalt a part. Kagylókat, köveket gyűjtögetek. Erkélyünkről az Olimposzt bámuljuk, kortyolgatjuk a Metaxát este is, reggel is...

Napfelkelte


Előszezon ide, vagy oda, az ajándékboltok nyitva,, unokáinknak görög feliratos pólót veszünk

Itt jártunk:

Indulás, várnak a Meteorák! Lábuknál az ezeréves település Kalabaka. Kikászálódunk a buszból, miután mi nők nadrágunkra kötelezően szoknyát húzunk és elindulunk felfelé



Pihenés útközben a Megalo Meteoro kolostorhoz:
Valakit szemünk láttára egy kosárszerű alkalmatosságban kötéllel húztak fel a másik szikláról, egy másik kolostorból, csigaszerkezettel. Némelyik kolostorba csak ezen a módon lehet a szállítást megoldani. 
Személy és áru utaztatása:
 Lift "fogadóállomás" a kolostorban, hálóban a szállítmány:
 Kolostorudvar harangjai:

a szerzetesek konyhája:

Útikalauzunk a sziklákba vájt barlangokról azt mesélte, hogy a közösség ellen vétő szerzeteseket büntetésül kitették egy-egy ilyen megközelíthetetlen sziklára, a sziklaodúban volt ideje töprengeni viselt dolgain..
Meteoráktól Athén felé a Thermopülai szorosban megállunk a hősök emléktáblájánál, a hagyomány szerint a csata helyszínénél.
Az emléktábla görög felirata nagyítóval még kivehető. Magyarul így szól:
Itt fekszünk, vándor vidd hírül a spártaiaknak:
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza

 Leonidász modernkori emlékművét az út túloldalán így láttuk a buszból:
Este már Athénban szállunk meg, előtte még  rengeteg lépcsőt megmászva, és tovább funicularral, felmegyünk a Lükabittosz hegyre, a kilátóból gyönyörködünk a kivilágított városban, fentről a fénylő autófolyamok hosszú színes szalagoknak tűntek:
Lükabittosz tetején:
Lefelé gyalog megyünk vissza a hegy lábához sok-sok lépcsőn, közben jobbra-balra szép villák, családi házak, kár, hogy világosban már nem láthatjuk. Megérkezve kifogástalan hotelünkbe megpihenünk, erőt gyűjtve a még előttünk álló napokhoz. A hotel emlékül elhozott szórólapja mellé egy olajágdarabkát is hazahozok:
Húsvét vasárnap: a délelőttöt Athénban töltöttük, az Akropolisszal ismerkedtünk. Erről, és az út további látnivalóiról majd hamarosan összecsipegetem emlékeimet.