2015. máj. 30.

Kápolnán a csata emléke:

Kápolnán átutazóban megálltunk a szabadságharc 1849. február 26-27-i kápolnai csatája emlékművénél

A 150. évfordulóra helyi támogatásból és kiemelkedő országos adakozásból készült emlékmű a Tarna folyón álló híd kicsinyített mása, itt helyezték el a bronz szoborkompozíciót, Sebestyén Sándor nyíregyházi szobrászművész alkotását. A bronz alak Mednyánszky Cézár tábori pap, aki a feldunai hadsereg minden fontosabb ütközetében részt vett, papi talárban és magasra tartott kereszttel a kezében.
Ő vezényelte a parancsnok nélkül maradt olasz katonákat, igyekezett a vereségből minél több katonáját kimenteni.
Mednyánszky Cézár és Psotta Móric honvéd ezredes rohamra vezeti a Zanini gyalogezred katonáit a kápolnai csatában (Than Mór festménye):
Haynau karmaiból Mednyánszky Cézárt az édesanyja Eleonóra, -  kinek elsőszülött fiát néhány hónappal előbb akasztatta fel Haynau a pozsonyi Szamárdombon -  kalandos módon menekítette meg:
 http://www.foodandwine.u/2011/10/22/eleonora-ambrus-lajos-irasa/

Ahol a korabeli Ausztráliáról, Mednyánszky viszontagságos életéről, az  aranyásó magyar emigránsokról is olvashatunk: http://kalandozok.blogspot.hu/2010/07/mednyanszky-cezar-honvedemigransok-az.html

2015. máj. 28.

Az edelényi kastélytól Sajóvelezdig...

Először a hetvenes években jártam az edelényi kastélyban, anyósommal, akinek valami hivatalos ügye volt az épület valamelyik irodájában. Akkor nem gondoltam volna, hogy évtizedek múlva ámulva járom felújított termeit:
Mi minden volt itt, míg végre felújították! Az építők találkoztak olyan edelényi asszonnyal, akit gyermekkorában édesanyjával együtt az ötvenes években ide zártak be, amikor éppen börtön volt a kastélyban. Előtte, a két világháború között csendőrség volt, aztán különféle irodák, szolgálati lakások, sőt óvoda:
Aztán végre elindult a felújítás,ám közbejött 2010-ben az árvíz:

Ahogy tavaly nyáron láttuk, amikor nem tudtuk, hogy csak vezetővel látogatható, átutazóban időnk nem volt kivárni a következő csoportot, kívülről bámészkodtunk:
Az idén a pünkösdi hétvégén végre bejutottunk a kastélyba, megnéztük a történetéről szóló kisfilmet,
http://edelenyikastelysziget.hu/kastely/3d-film
idegenvezetővel végigjártuk termeit.
Ó, ha láthatná építtetője Jean-François L'Huillier (1668–1728) a francia nemesből magyar generálissá lett katona, hogy látogatók gyönyörködnek kastélyában, aminek elkészültét ő már meg nem érhette. Kalandokban bővelkedő élet után Pozsonyban hunyt el, felesége fejezte be az építést, de a kastély fénykora unokája Ludmilla grófnő és az ő férje Esterházy János gróf idejére esik.
Ízelítő a mi amatőr képeinkből:
A rokokó termek falfestményeit Lieb Ferenc készítette: 
:



 




 Nagyterem részlet:


        
A kastély kápolnája Dessewffy Ferenc gróf sírkövével, sírját feldúlták, kirabolták:
Lépcsőházi részlet:
A kastélyszigetet elhagyjuk, megyünk tovább...
Edelényben a Templomkert vendéglőben megebédeltünk, kertjében szobor áll a 2010-es nagy árvíz  mentési munkáiban résztvevő önkéntesek emlékére:
Edelény után Szendrőlád (előző blogbejegyzésemben), majd az interneten megrendelt szállásunk volt a nap utolsó meglepetése. Faragott kapuján kívül a felirat: ISTEN HOZTA!, belül a távozótól így búcsúznak a kapufeliraton: ISTEN ÁLDJA! Tényleg meglepetés volt... Nem olyan vendégekre rendezkedtek be, akik magukkal hozott elemózsiájukat fogyasztják el vacsorára és reggelire is a vendégházban. Ez azonnal kiderült, amint a konyhapultra elkezdtem kirakodni. 
A háziasszony mellettem állt, nem mozdult, fagyos tekintetétől remegett a gyomrom. Elmondta, hogy ennyi pénzért (3800Ft/fő/éj+ idegenforgalmi adó) nem jár konyhahasználat. Nekik olyan vendégeik vannak, akik előre megrendelik a disznóvágást, vadat, szárnyasokat. Válaszul én sajnálkoztam, mi bizony erről nem tudunk, de ezeket nem is engedhetjük meg magunknak. Mintha a fogát húzták volna - kérésemre - elővett a konyhaszekrényből négy bögrét, hogy teát ihassunk reggel a mi teánkból, az ő vizükből és az ő bögréjükből...Végül csak magunkra hagyott, megvacsorázhattunk.
Ködös hajnalra ébredtem, még mindenki aludt, a három nagy loncsos puli-komondor keverék kutya is egymás mellett, körbejártam az udvart, hallgattam a csodálatos madárkoncertet.  Néhány emlékfotó után bementem reggelit készíteni, szerettem volna, ha nem zavar senki. Szerettem volna...Megjelent a háziasszony, nekilátott kávét főzni magának. Hiába hoztunk magunkkal kávét is, nem mertem kérni, hogy megfőzhessem. Még volt a termoszunk alján előző napról egy kis maradék, azt férjemnek megmelegítettem, miután végre magam maradtam a konyhában. 
Teraszról az udvar, nem csoda, hogy csupa madárdal:
Képek a hátsó kertről hajnalban:

Ez a pavilon az udvaron sok vidám lakoma helyszíne lehet:
Bekukkantottam, a kemence szemben:



Pihenő tehenek az udvar mögött:
A gazdaság gépei a háttérben:
Középen a fehér csoport, a három alvó kutya:
A terasz padján a reggelinket tartalmazó batyunk, mielőtt a konyhába merészkedtem :
Reggeli után gyorsan összeszedelőzködtünk, sikerült néhány elég semleges mondat váltása után kívül kerülnünk a kapun.
Aki megengedheti magának, az legyen a vendégük, mindennel felszerelt korszerű gazdaság, a modern, kényelmes vendégház a 2010-es árvíz után épült.

2015. máj. 26.

Családi szálak felfejtése, barangolás falusi temetőkben

Két napra "feltarisznyázva" indultunk útra négyen, zarándokutunk nem csak falusi temetőkbe vitt.
 Azért van szája az embernek, hogy ha elakadt, kérdezzen, ha van kitől... A szendrőládi temetőben alig botorkáló nénikét szólítottam meg, elvezetett a keresett sírhoz, vagyis a felázott dombon én toltam fel őt, engem a lányom. Nem jöttünk hiába, lányaim apai dédszüleinek sírkövét egy idős nőrokon még halála előtt felújíttatta, mesélte a nénike, így tudtuk elolvasni a sírfeliratot.
A kíváncsiság vitt tovább a boldvai temetőbe, tudtunk szerint ott senkink nem nyugszik.
A boldvai temető készülő kerítése mentén régi sírkövek feliratait bogarászom.
Egyik: HALANDÓ, FONTOLD MEG, MIT TSELEKSZEL / A RANG, NÉV ELENYÉSZETT / KÉT TESTVÉR NYUGSZIK ITT / EGYIKE ATYA – SZERETETT ÉLNI / FÁJDALMAS VOLT HALÁLA / 1823K ESZT. / JULIUS 15KÉN
 Egy ilyen kis hátrányos helyzetű falu, mint Boldva, szépen gondozott temetője:
 A boldvai temető domboldalában régi földbevájt sírboltok, külsőleg borospincére emlékeztetnek. A felázott talajon nem mentem közel:
Cseperésző, el-elálló eső kisért utunkon, néha a Nap is kisütött, kerékpáros asszony segített Kál községben, aki a temetkezési vállalkozóhoz irányított. Aggodalmunk elszállt, ünnep délutánján szívesen behívta házába lányomat, telefonált a rokonnak, aki a váratlan vendégekként érkezőket szeretettel fogadta. Sajnálom, hogy finom sajtos kifli receptjét nem kértem el. Hosszasan elidőztünk, sok értékes információhoz jutva búcsúztunk el. Irány a káli temető, ez is olyan szépen gondozott, mint az előzőek, hatalmas területű. Régi sírok temető szélén:
A sírok közt bóklászva, a feliratokat böngészve fülemet megütötte három öregasszony beszélgetése. Az egyik szófoszlánya: "Megbeszéltem szent (itt a nevet nem értettem) addig nem halhatok meg, míg a tizenöt háborús hősnek nem állít emlékművet a falu, beszélek a polgármesterrel."
A temető szélén találtunk egy sírkövet, nagyon bánom, hogy nem kérdeztem rá a történetre...
A síremlék jobb alsó részén név szerint felsorolva a tizenöt polgári áldozat:
Nagyon szép két napunk többi érdekességét hamarosan megosztom blogom olvasóival...