2015. aug. 4.

Rejtett kincsek után tovább Dél-Morvaországban

  Alig félórás erdei gyaloglás, majd sok-sok csúszós, nedves lépcsőn le-föl már a földalatti Punkva folyó barlangjában ámulunk a cseppköveken, egy ideig gyalogosan, majd hajókázva a föld alatti mesevilágban. Fantáziánkat kiegészíti a barlangi vezető, aztán mindenki azt képzel a cseppkőképződményekről, amit akar. Itt például a magyarázat szerint az oszlop Husz János emlékoszlopa:
Csúszkálunk, behúzzuk a nyakunkat a szűk járatokban, észre se vesszük, máris letelt az egy óra...


A 138 méter mély Macocha szakadék lentről:
 Jobb oldalon turista társaink feje fölött egy tábla jelzi, hogy a Punkva vízállása 2006-ban ilyen magas volt:
 A szakadék alján a Punkva vize tóvá terebélyesül:

Macocha, magyarul mostoha. A szakadék legendája szerint egy fiúcskát mostohája itt akart elveszejteni, bedobta a szakadékba, ám a gyermek estében meg tudott kapaszkodni, segítségért kiáltozott. Kimentették, majd elmesélte, hogy jutott a szakadékba. Megmentői a mostohát letaszították büntetésül a szakadék mélyére, ahol halálát lelte.
Brünnön át robogunk Lednicébe, Csehország leglátogatottabb kastélyába, ma már világörökségi helyszín, a XIX. században parkjáról másolták a schönnbrunni kastély parkját. Néhány óra kevés, hogy átfogó képet kapjunk a több mint 150 hektáros angol park látnivalóiról, így megelégszünk a villanásokkal




A kastélyba lépve sorunkra várunk a pénztárnál, majd jön a kísérő, elindulunk:

  Elefántcsontból kifaragva Jézus családfája
 A könyvtár egyetlen tölgyfából kifaragott csigalépcsője három mester munkája, az alján névjegyükként egy-egy állatfigura képe. Olyan gyönyörű a lépcső, hogy attól másoltam, aki jobb képet készített, mint én. (Mojzer László, Panoramio oldal) :


A terem, ahová belépve gitárzene fogadja a látogatót:

Gyönyörű faragott lépcsők, falborítások, csillárok

A XIII. század óta többször átépített kastély ma: angol romantikus neogótika szerint

Mennünk kell tovább, az egykor szintén Lichtensteini birtok a 6 km távolságban lévő Valtice kastélya, ahonnan 1945-ben a lichtensteini hercegi család német jóváhagyással - mivel a háborúban német oldalon álltak a Lichtenstein hercegek - kimenekíthette Vaduzba értékeinek túlnyomó részét, képeket, bútorokat, szőnyegeket, tapétákat. A berendezés mai tárgyai közül többet árverésen visszavásárolt a cseh állam a múzeumként felújított épület számára.




 A világ legszigorúbb őre volt a hölgy, aki kalauzolt minket, így aztán innen alig van fotónk. A gyönyörű ebédlőterembe lépve kis műsor fogad, szép hangú énekesnővel, lelkesen megtapsoljuk.

Búcsúzóul még a Valtice kastélyában lévő, Morvaország legelegánsabb borszalonjában borkóstolón veszünk részt, aztán irány Magyarország!


Nincsenek megjegyzések: